Ezért is féltem annyire, hogy gimnáziumba kell mennem. De eljött ennek is az ideje. Legjobb barátnőmnek már a 9. osztályban, körülbelül másfél hónap után elmondtam, s a hírt pozitívan fogadta. Ezzel nagy kő esett le a szívemről. Így ment ez az első félévben. Ez volt a mi kis titkunk.
De aztán úgy alakultak a dolgok, hogy sok lánnyal elmélyült a kapcsolatom, és úgy éreztem, hogy őszintének kell lennem velük, mert így könnyebb lehet utána. Egy lánytól féltem nagyon, aki fennhangon szidta a melegeket mindig is, de mégis ő állt hozzám a legközelebb. Egy világ omlott össze benne, ugyanis tetszettem neki... De megértette, és elfogadta. És pozitív irányba változott a melegekről alkotott véleménye.
Tudni kell rólam, hogy én immáron több mint 2 éve blogot írok az életemről. Ezt csupán néhány barátnőm olvasta. Ám egy "szép" áprilisi napon az egyik osztálytársam kiszivárogtatta, régi heteroszexuális szerelmem nevével együtt, s gyakorlatilag az iskolám nagy része tudomást szerzett róla. Sokáig ez volt a téma, de egy-két szóbeli bántalmazáson kívül nem esett nagyobb bajom. Ismét csak szerencsésnek mondhatom magam, megint egy olyan iskolába kerültem, ahol elfogadnak, sőt, szeretnek. A blogom azóta népszerű lett, sokan szeretik olvasni az írásaimat. Most 10. osztályos vagyok, 16 éves, és úgy érzem, hogy mindenképpen áldott helyzetben vagyok, ugyanis sajnos ritkaságszámba megy ebben az országban, hogy valaki ennyire nyíltan tudjon élni, meglehetősen boldogan.
Erre jön még a ráadás: édesanyám és a nagymamám is tud a másságomról, és megértenek, elfogadnak engem.
Krisztián, egy budapesti fiú