Öt komoly évbe telt, mire tisztáztam egyes-egyedül, hogy hogyan szeretnék élni, melyik nemhez vonzódom. Boldog voltam, hogy elfogadtam magam, örültem, más szemmel néztem a világot, nyitott lettem.
Aztán lett egy kapcsolatom. Szerettem őt, de fél év után szakítottam, mert senkinek nem leszek az ágyastársa, mert ő nem fogadja el, hogy meleg. Nem a társadalom elvárásainak akarok megfelelni, hiszen akkor nem lehetek boldog!
Álmodni kezdtem. Egy időben két évig minden este jött egy alak, szeretett, boldog volt, én is, az ölelése izzasztó volt, csókja elvette az eszem... tudtam: ő az. Az arcát nem mutatta meg, egyszer eltűnt, és pár hónapra rá benyitott hús-vér mivoltában! Lefagytam, tudtam, ő az, megfordult a világ, szerelem első látásra... Nem hittem benne, de létezik! Immár hat éve együtt vagyunk, szinte hihetetlen.
A családnak nem mondtam el, amíg nem volt kiért harcolnom. Miután lett, anyámnak bejelentettem... Kicsit sokkos állapotban volt egy hétig, de aztán azt mondta, én kell, hogy boldog legyek. Az öcsémbe egy hadseregnyi meleggyűlölet szorult, de őszinte voltam hozzá is. Másfél év mosolyszünet, csend, gyűlölet következett, de kitartó voltam, hiszen ő az öcsém, szeretem. Most már a legjobb barát a párommal!
Furcsa, az öcsém baratnője meg kijelentette, hogy a melegek nem tudnak teljes életet élni. Kissé buta nő, de nem zavarnak a megjegyzései, a párommal élünk, szeretünk dolgozni, és ahol lehet, segítünk.
A legjobb barátunk egy nő, egy igazi NŐ... mikor elmegyünk valahová, dicsekszik, hogy neki két jó pasija van, és nagyokat kuncog... igaz BARÁT. Teljes mellszélességgel mellettünk áll.
Nehéz harc volt, de megérte. Ha hiszel, szeretsz, becsülsz, és boldog akarsz lenni, sikerül!
Hát ez van. Lényegében nem hajszoltam a szerelmet, a barátra találást, egyszerűen egymásba botlottunk, ilyen az élet...
Kívánom mindenkinek, találja meg a boldogságát mindenben, és legyen őszinte azokkal, akik megérdemlik!
Tisztelettel,
S.I.